Tárgytalan,
Tegnap még fontos volt, ma tárgytalan,
Józanul vigasztalom önmagam,
Sírni már céltalan�
Vége lett,
De azért reggel épp úgy ébredek,
Nem vették tőlem el a kék eget,
Fogok én nevetni is még,
Hisz voltaképp
Nem történt semmi,
Csupán egy jó barát lett furcsa, idegen,
Egy könnyel több ragyog a fáradt szememen,
Valaki rosszat tett velem!
Igazán nem történt semmi,
Csupán egy felhő suhant át a szívemen,
Csupán egy jó barát lett furcsa, idegen,
S ez kissé szokatlan nekem.
Vége lett,
De azért reggel épp úgy ébredek,
Nem vették tőlem el a kék eget,
És nem dőlt össze a világ,
Megyek tovább!
Csupán egy felhő suhant át a szívemen,
Csupán egy jó barát lett furcsa, idegen,
Pedig azt hittem, ismerem.
Istenem!
Pedig azt hittem, ismerem�
borso mail
|
|
| |
|
|
| |
|
|
|
|
Borsa
|
| |
november 26, 2009
elméletileg szakítottam.
elméletileg...
gyakorlatilag? valószerűtlennek tűnik. Ő a másik felem. mintha mindig velem lett volna. mintha örökké velem lenne. ha nincs is mellettem, itt van bennem.
kavarognak a gondolataim, mert nem tudom, hogyan tovább, merre tovább. szeretem. akármennyire is bánt, ami történt, akármennyire is haragudnom kellene rá, amiért nem mert vagy tudott dönteni, nem érzem, hogy elszakadt volna a kötelék köztünk.
ma beszéltünk telefonon először hétfő óta. nem sok idő, de mintha minden más lenne és mégsem változott volna semmi. felszabadultan és boldogan viccelődtünk. nyoma sem volt a feszültségnek. mintha kisimult volna minden hullám. megkérdezte, hogy szombaton megyek-e edzésre és teljesen elbizonytalanított. vasárnapra programot szerveztem, hogy ne tudjak még véletlenül sem elmenni, erre nem másik napon lesz a gyülekező??
a műtét miatt nem lenne túl okos döntés, hogy motorra üljek. ráadásul jövő héten megyek a találkozóra és addig nem törhetem össze magam. vagyis az eszemre hallgatva nem fogok elmenni. jó lenne látni, de csak erősebb lenne a késztetés, hogy hozzábújjak, hogy átöleljen. felesleges lenne tagadni, hogy hiányzik. hiányzik már egy ideje. nem megtagadni akarom magamtól a szeretetét. inkább magamat nem akarom tovább ámítani azzal, hogy több ideje lesz rám. így legalább biztosan tudom, hogy nem kell várnom.
persze, hogy várom! hogy hívjon, hogy írjon és tudjak róla. de megállom, hogy keressem, mert nem akarom a kimondott döntést eltörölni, semmissé tenni pár hirtelen feltörő érzelemmel. mire lenne jó, ha újabb két hétre megkönyörülnénk ennek a kapcsolatnak, mikor nem látom, hogy mit akar.
amíg magában nem tisztázza, addig nekem ebben nem sok szavam van.
addig élem a magam életét.
ha újra összehoz bennünket valami és látni fogom még benne azt a csodát, amit most is érzek, akkor hagyni fogom magam. tudom jól.
11/26/2009 borsa
november 23, 2009
régen volt, talán igaz sem volt
de most már mindegy is. lassan túl leszek rajta és sikerül pontot tenni a végére. nem siettetem, nem igyekszem, mert úgyis felesleges. mostanra megérett a döntés és nem fáj annyira, mintha kitépnének valamit belőlem.
nem akarok helyette dolgozni, nem akarom elterelni sem a figyelmemet valami másra. múlik és így a jó. a szeretet, az összetartozás és az együttélés teljesen különböző dolgok lehetnek. milyen szép is lenne, ha mindez egyszerre menne, ha ugyanazt éreznénk és akarnánk mindketten. ha ugyanannyira szeretnénk mindketten.
de nincs így.
ezzel pedig nincs mit tenni.
szeretem. ezzel nincs mit tenni. szép lassan múlik majd...
karácsony ...
de szép is lesz...
11/23/2009 borsa
|
|
| |
|
|
|
|
