Borsa
|
| |
november 17, 2002
nyenyenyeeeee:(( pukk meg nyafff
szenvedes volt ma. jaaaaaj, de nagyon. rajottem, hogy egyaltalan nincsen kedvem holnap reggel 3/4 6kor elotollaszkodni es kimenni a hideg utcara. es akkor sem lenne kedvem, ha kiveteles modon nem lenne kutya hideg. ez a sotet nyomaszto.
pedig nem is volt olyan rossz ez a mai nap. nagy oromomre volt netem! ez volt a meglepetes a mai napra. kaptam a heten egy mail-t a rendszergazditol, hogy az elkovetkezo hetvegen, amirol en azt hittem, hogy most lesz, reggel 8tol delutan 4ig karbantartas miatt nem lesz internet. gondoltam fel se kelek addig, csak hozok kajat, leemelek egy jo konyvet es olvasni fogok. apunak akartam irni levelet es este elkuldeni, erre legnagyobb meglepetesemre bejott a net es vele egyutt az en dragam is.
hogy en mennyire orultem! de tenyleg. az teszi ezeket a sotet napokat elviselhetove, hogy minden egyes nappal kozelebb vagyunk a talalkozashoz. a karacsonyi teendoket, vagy legalabbis egy reszet megbeszeltem mar apuval mail-ben, es meg az ellen sem volt kifogasa, hogy nem otthon leszek otthon.
ettol kicsit tartottam, mert nem akartam egyikojuket sem megbantani, de valasztani sem nagyon tudnek kozottuk. ugylatszik, az idosebb kedveli a fiatalabbat es ez jo jel. nem szeretnem, ha nem jonnenek ki egymassal. bar apu nem olyan, aki nagyon belebeszelne. inkabb csak morcosan hallgat, ha nem tetszik neki valami. annal meg keves rosszabb van. nade, azt mondta, mehetunk mindketten karacsonyi sutit sutni, hogy jo legyen a hangulat. remelem csinalunk forralt bort is, az az igazi finomsag. meg a nagyihoz is megyek, vinnem ot is, hogy csinaljunk neki retest. na szoval, a nagyival a draganak. makos-meggyeset. sokat. meg turosat, azt nekem.
na megyek, olvasok meg kicsit. megmosom a hajacskam, aztan elvagodok es kialszom magam. csak meg orulok kicsit a draga karacsonyi ajandekanak.
hihi, remelem nem vag fejbe miatta:))
11/17/2002 borsa
november 12, 2002
ennel rohadtabb dolog nincs is a vilagon. csak varni, varni, mindig csak varni...
nincs kedvem mar semmihez sem. csak ulok itt, most eppen ra varok es kozben nem csinalom a sajat dolgaimat. pedig kene. jo lenne. tanulni, megirni vegre ezt a dolgozatot, amibol meg van kb 6 oldal es azt jatszva megcsinalhatnam. elrendezni vegre a kis eletem, a szobamat, az erzeseimet. hogy ne csavarodjak be teljesen mire hazamegyek.
olyan nagyon hianyzik. sose gondoltam volna, hogy ennyire nehez lehet. probalok nem erre gondolni, de nehez, nagyon nehez. foleg, hogy az elmult par napban a vizsgak miatt nem volt iskola, es olyan sokat beszelgettunk. o is kiborult, en sem vagyok tul jo passzban es ez teljesen ramnyomja a belyeget. nem szeretnem az o dolgat is neheziteni, probalom nem mondani, mennyire hianyzik, de valahogy mindig ide lyukadnak ki a beszelgeteseink. istenem, hogy lehet ennyire szeretni es hianyolni valakit?
azt, azt hiszem, nem kivanom, hogy most azonnal otthon lehessek. szoval az iskolat semmifelekeppen nem hagynam abba. ezt o sem hagyna. de olyan jo lenne, ha ez a hatralevo meg 10 es fel honap gyorsan elmenne. most majd kicsit jobb lesz, mert a munka miatt nem leszek annyit itthon es nem mondjuk egymasnak, mennyire hianyzik a masik. legalabbis remelem, hogy ez segit valamit a dolgon.
apunak megirtam, hogy ezalkalommal sem szeretnek otthon, vagyis nala lakni. nem tudom, mit fog szolni hozza. nagyon kedveli, ez biztos, de azert ez megiscsak karacsony. na persze nem a vilag vegen leszek, meg o is hazamegy akkor, ugyhogy leszek en otthon is. csak amennyit lehet, szeretnek vele tolteni. kettecsken, a kis feszkeben. fent a galerian, a melegben. haha, kekpizsiben :))
fustoloillatban, frissen furodve. hmmmmm....
abrandozas az elet megrontoja. es tenyleg, elismerem. kulonben nekem sem lenne ilyen kripta-hangulatom, szep teli esten. vagy csak ez mar a teli depi? grrrrrrrr, utaloooooom! nem akarnek en ilyen lenni, de ez a sotet kinyiffant. felkelek, sotet. elmegyek itthonrol, sotet. mire vegzek, sotet. hazajovok, megint nem jobb. hat lehet ezt szeretni? legalabb ho lenne, azt neznem oraszam innen az ablakombol. csondes kis kertben. szepen vilagitana ejszaka.
uff, a verebeket nem szabad elfelejteni. kis kivancsiakat. olyan helyesek. ketten vannak, ket fiatal. az egyikojuk be is repult meg valamikor szeptemberben a szobamba. ultem az asztalnal, az ablak nyitva volt es egyszercsak ideszallt az ablakkeretre. egy darabig nezelodott, leskelodott, aztan elroppent. kicsit kesobb visszanezett es valsozinuleg kifurta volna az oldalat a kivancsisag, ha nem ropul be ide. a hatam mogott levo asztalon landolt es csak akkor menekult kifele villamgyorsan, amikor hatrafordultam.
azota megint volt itt, akkor eppen a foldon tornaztam es suttettem magam a maradek oszi nappal. megint benezett, aztan elkezdett valamit kopogtatni a badogparkanyon. akkor jott az otlet, hogy enni kene nekik adni. megiscsak jon a tel es ha en fazom, akkor nekik sem lehet meleguk. (meg kabatban is megfagy a popom, hatmeg ha csak egyszal tollban lennek) szoval tettem ki nekik morzsat. jo sokat. kicsit kesobb meg is jelentek es felcsipegettek mindent. jo volt nezni oket.
ma aztan megint tettem ki nekik egy keveset es azt hiszem, a kedvukert meg egy darab szalonnat is veszek. hizzanak csak, jo kis melegitojuk legyen telire. meg szerencse, hogy itt galamb nem jar a kornyeken, mert azok mindent megennenek eloluk. aruhazbol meg hozok majd rendes eleseget nekik. hamar haziallatom nem lehet itt a koleszban es az en dragam sincs a kozelben.
nem mintha egy par vereb potolni tudna, de ha oket kenyeztetem az olyan, mintha o lenne.
jaja, tudom, ez olyan szentimentalisan hangzik, de hat en mar csak ilyen vagyok. szeplelek. kis segito. csak ezt a par napot eljem meg tul!
11/12/2002 borsa
november 09, 2002
wuff, tanulni kene. nem sok kedvem van, de azert megy.
meghozza egesz jol. amit alombaszenderules elott olvastam, mind tudom. remek a rovidtavu memoriam:)
vannak a bridgetjones-ok meg a tobbiek. legalabbis ahogy a tobbieket olvasom. a bloggerlanyokat. a film alapjan en azert keveseket mondanek annak. inkabb csak nem talaljak a helyuket es nem tudnak magukkal mit kezdeni. de ilyen van fiuban is.
nyugosek, sirosak, szerencsetlenkednek, batortalanok, es csak jar a szajuk. nehezukre esik tenni barmitis. elfogaltak, kedvetlenek. egeszsegukre. remelem en sose leszek ilyen. vagy akkor valaki vagja a kezemre az ajtot, hogy felebredjek. minel elobb. nagyon utalnek "hujepicsa" lenni. nyenyenye....
mindenkit megrohannak idonkent az emlekei. rosszak. azokat tessek elfelejteni. es kicserelni oket szepekre, jokra, amikre szivesen emlekezunk. nagy bogre gozolgo tea, fustolo (hmmmmm), meleg takaro, gotan project, plussallat simogatas. vagy a kedveshez bujni. attol szebb lesz a vilag. meg a teli depi is, ami latszolag mindenkin kezd kitorni.
nem tagadom, en is neha belecsuszok, de iden lenyegesen jobban viselem, mint az elmult par evben. messze van a draga, de boldog vagyok igy is. nem adnam semmiert. persze jobb lenne, ha itt ulne mellettem, vagy mondjuk minden reggel vele ebrednek, de mar csak par nap, par het es ujra latom. ez vigasztal.
meg akartam mutatni en is a cipimet. foleg mert o-t meg kene tanitanom ilyenben jarni.
vicces lesz, de azert csak sikerul valahogy. legalabbis remelem :)
ne tudok kepet betenni. termeszetesen...
ugyhogy most vissza a tanulashoz
hajra! hetfo-szerda-pentek vizsgak.
utana mulatas
majd megint munka...karacsonyig
11/09/2002 borsa
|
|
| |
|
|
|
